AROS LILLA KITTI
Kiemelt példamutatás az iskolai életben díj 2020.
Aros Lilla Kitti vagyok, népzenész, zenetanár.
Egészen fiatal koromban kerültem kapcsolatba a népzenével, a Garabonciás Művészeti Iskola növendékeként. Akkoriban még nem tudtam, hogy egyszer hivatásomként is ennek a csodálatosan gazdag és színes zenei kultúrának a továbbadását fogom választani, azonban annyira magával ragadott ez a világ, hogy azóta is a mindennapjaim része az, hogy citerával, énekkel és a magyar népi kultúra különböző elemeivel foglalkozom.
Pedagógiai munkám során fontosnak tartom, hogy a gyerekeknek ne csak a tanult hangszerrel kapcsolatban bővüljenek az ismereteik, hanem a népi kultúra más (a tárgyhoz kapcsolódó) elemeivel is megismertessem őket. A közel 20 év alatt megszerzett hangszeres, vokális és elmeléti ismeretek terén tapasztalataimat igyekszem olyan formában átadni a növendékeimnek, hogy ne csak részinformációkat adjak át egy-egy tananyaggal kapcsolatosan, hanem egy egységes kép alakuljon ki bennük az adott tájegység, népcsoport kultúrájával kapcsolatosan. Emellett igyekszem mindig valamilyen játékos faladatot is becsempészni az óráimba, mert úgy gondolom, hogy ez segíti egyes anyagrészek gyorsabb befogadását.
Azt vallom, hogy a zenetanulás nem csak önmagáért való cselekedet. Ha a gyermek játszik egy hangszeren, az számos egyéb tehetségterületen is segíti a kibontakozását.
„A zenetanuláshoz kell bizonyos tolerancia az unalom és a hibák iránt.” /Maggie Stiefvater/
Ezen idézett gondolatot egyaránt igaznak vélem a hangszeres és a vokális tárgyakra vonatkozóan is, hiszen mindkettő elsajátítása sok türelmet és minőségi munkát igényel.
Véleményem szerint a példamutató emberek azok, akik inspirálják az embertársaikat és felhívják a figyelmet a környezetükben található értékes dolgokra. Ez azért lényeges dolog, mert ha van előttünk egy jó minta, akkor könnyebben találhatunk rá mi is a saját utunkra.
Számomra zenészként és tanárként is a magyar kultúra közvetítése a legfontosabb, valamint az, hogy a tanítványaim meglássák, hogy az általuk elavultnak vélt dolgok nem feltétlenül haszontalanok, hanem egy olyan forrásnak is tekinthetőek, amelyből merítve hasznosíthatják azt a tudást és tapasztalatot, amit a régmúltban már összegyűjtöttek.