Vámos Robi Mutass jó példát kampányVÁMOS ROBI

rajzos mentor, gyermek coach, a Gyémántbogár program alapítója

Mikor és hogy jött az ötlet, hogy falrajzaiddal és pozitív és motiváló üzenetekkel díszített termékeiddel teszed színesebbé, vidámabbá mások számára a mindennapokat? Mi a motivációd, mi a küldetésed a nem mindennapi vállalkozásoddal?
Robi: Gépésznek tanultam, és több, mint tíz évig ebben is működtem. Valahogy azonban mindig úgy éreztem, hogy nekem mást kell csinálnom. Valamit, ami nagyobb hatással van többek életére. Gyerekkorom óta rajzolok, és sosem hagytam abba. Ahogy sok kisgyermek, én is rajzokat adtam a legtöbbször ajándékba. Ez nem változott. Szeretnék valódi élményt és pozitív mintát adni azoknak, akik utána másoknak is tovább tudják adni ezt a lángot.

Már nem az első aluljárót öltöztetted új, színes, vidám ruhába sokak örömére. Hogy indult útjára ez a vállalkozásod és mi volt a küldetésed azzal, hogy nemcsak hogy szépet, esztétikusat alkotsz az arra járók számára, hanem még pozitív, motiváló üzenetekkel is szebbé varázsolod napjaikat?
Robi: Már az első rajzos ajándékoknál látszott az, hogy ezek nem csupán rajzok. Nem csak egy virág vagy egy fa, vagy egy cica, vagy egy hintázó kisgyerek. Valami van ezekben a rajzokban, amitől megérintik az embereket. Sokan jelezték vissza azt, hogy mióta a rajzokkal találkoztak, a hozzáállásuk is megváltozott. Ugyanez megjelent a színezők esetén is, melyeket az interneten lehetett letölteni. A gyerekek kiszínezték őket és érdekes módon a matekdolgozat is jobban ment utána – nem beszélve a szavalóversenyekről, melyeken olyan gyerekek is részt vettek, akik még az osztály előtt sem szívesen szerepeltek.
Ahhoz, hogy sokaknak átmenjen az üzenet – ami egyébként sokkal kevésbé tudatos, mint ahogy ebből a leírásból látszik -, kombinálni érdemes a rajzokat apró elhelyezett szövegekkel. Ha egy mondatot valaki nap mint nap lát mondjuk a hűtőn, az ajtón vagy ugye a vasútállomáson, az még akkor is bekerül tudat alatt a gondolatai közé, ha esetleg az illető kifejezetten negatív és talán nem is akarja a szépet meglátni. A rajzos és a feliratok egymást erősítik.

Egyik alkalommal egy közösségi program keretén belül, közel 100 önkéntessel festettetek ki egy aluljárót. Milyen érzés volt ilyen sok emberrel együtt tevékenykedni egy jó, egy pozitív és közös célért?
Robi: Nagyon jó volt látni, hogy a fél város megmozdult: ez azt jelezte számomra, hogy igen, van értelme ennek, és nem csak egy öncélú szórakozásról van szó. A résztvevők maguk is beletehették a kezük munkáját, melyet minden nap ezrek látnak – ez nagyon felemelő érzés maguknak az alkotóknak is. A közösségi programnak további eredménye, hogy a később érkező “önjelölt” alkotók tag-jeikkel, firkáikkal nem csúfítják el a szép új alkotást. Az egyik aluljáróban egy helyi graffitiművésszel is összefogtunk, ő is kapott egy felületrészt és így együtt él a két alkotás, két stílus, mindegy megvédve a graffitisek renoméját. Sokan keverik ugyanis a graffitit a tag-eléssel: a graffiti művészet, a tag-elés pedig valami egészen más.

Ha egy valamit kellene kiemelni, mi a legszebb emléked a munkád során, vagy mire vagy leginkább büszke?
Robi: Szeretek maradandót alkotni, aminek látom a hosszútávú hatását. A legnagyobb öröm számomra, ha látom azt, hogy egy alkotásom vagy egy program hatására az emberek elkezdenek picit másképp gondolkodni. Amikor egy festmény előtt megállnak és csak nézik. Amikor megérkeznek a vonattal és a falon egy minden gondot elfeledtető kép tárul eléjük. És a legszebb amikor sikerül az iskolai órámon teljesen kimozdítani a nagy kamaszokat és valami egészen mást mutatni nekik, mint vártak, ami után újraéled bennük a kíváncsiság, a lelkesedés és újra önmagukra találnak – aztán évek múltán is emlékeznek erre a pár órára.

Vámos Robi Mutass jó példát kampányMilyen tervek vannak még a tarsolyodban a küldetéssel kapcsolatban?
Robi: Folytatom a rendkívüli rajzórákat az iskolákban és szeretnék még sok helyre eljutni, ahol nyitottak egy új programra, ami előrevisz, feltölt, felemel. Folytatom az egyéni coaching programokat is, mert hatalmas szükség van rájuk. Szeretnék élő, személyes programokat szervezni, mert hiszek a valódi dolgok erejében. Az elmúlt időszak online világa mély nyomot hagyott mindenkiben. Ideje kimozdulni, élni és valódi élményekben részesülni. Hosszú távon tervem egy élményközpont kialakítása, mely mindig valami újat ad és nem csak sikkből járnak oda az emberek, hanem valódi feltöltődésben van részük.

Talán elmondhatjuk, hogy minden elindulásnál vagy akár útközben is vannak, voltak nehézségek, nehezebb időszakok. Mi a Te sikeres megoldásod ilyenkor, mi az, ami keresztülvisz egy ilyen helyzeten?
Robi: Bizony nem könnyű annak, aki különleges termékeket, különleges szolgáltatásokat nyújt. A művész típusok mindig is kihívásnak élik meg, hogy nem mindenki érti: pontosan mit is csinálnak. Az állatkertben arra számítok, hogy bemegyek és állatok lesznek ott. Egy koncerten alighanem zenélni és énekelni fognak. Egy rajzórán rajzolunk. De például az én óráim nem kimondottan rajzórák. De akkor mik? Mit mondjak, mit csinálok ahhoz, hogy ne szűkítsem be magam feleslegesen és mégis értsék?
Az is nehézség, hogy egy segítő tevékenység az emberek számára nehezen egyeztethető össze az üzlettel. Egyensúlyozni kell, illetve sok mindenről kell lemondani, hogy ez az egyensúly megmaradjon.
Amikor új célokat keresek vagy megoldásokat, nekem a módszerem az, hogy teljesen más területről szerzek inspirációt. Ha rajzolnom kell valamit és még nincs meg az ötlet, akkor zenét hallgatok. Ha egy új projektet kezdek, elmegyek akár egy egész napos városi sétára. Ilyenkor mindig megtalálnak a megoldás jelei.

Mesélj kérlek arról, hogy a küldetésed és az, hogy más embereket teszel a cselekedeteiddel, munkáddal boldogabbá, hogyan hat a Te életedre?
Robi: A legfontosabb igényemen évek óta töprengtem. Rajzolni? Alkotni? Zenélni? Írni? Nem ennyire szűk ez, viszont sokkal egyszerűbb: a legfontosabb igényem a szabadság. Hogy azt tehessem, amit szeretnék. Amikor szeretném, akkor alkotok. Amikor szeretném, meglepem magam vagy a családom valamivel. Amikor szeretném, elmegyek az ország másik felébe, hogy örömet szerezzek annak, akinek a legnagyobb szüksége van rá. A szabadság nem azt jelenti, hogy az ember ül a tengerparton és koktélt kortyolgat. Számomra a szabadság akár munkát is jelent: órát tartok, előadok, írok, alkotok, festek, beszélgetek. Mindig van ezekhez kedvem. És ezt a fajta szabadságot a gyermekeim is látják, ezzel nekik is mintát tudok mutatni. Az élet nem arról szól, hogy munka és pihenés. Együtt van minden, és ha mindenhez van kedvünk, amit csinálnunk “kell”, akkor szabadok vagyunk.

A Te meglátásod, tapasztalataid szerint, segíthetnek a jó példák, a példamutató élettörténetek az életben, hogy sikeresebbek, boldogabbak, eredményesebbek legyünk? Esetleg volt olyan, hogy Téged inspirált más ember, emberek élete, élettörténete, példamutatása?
Robi: Meg kell tanulni a dolgok mögé látni. Ha az ember a hírek alapján néz valakit, nem igazán látja őt. Nem tudja, mi van a színfalak mögött. Ha valakinek tetszik a munkássága, mindenképpen utána szoktam jobban járni, hogy megismerjem: őt mi motiválja. Mi a mozgatórugó. A legtöbbet mások céljait, küldetését tanulmányozva fejlődhetünk, így nagyon fontosak a példaképek. És igen, sok ember inspirált és inspirál most is és nem vagyok szívbajos kérni tőlük egy találkozót, csak úgy. Sok csodával találkozhattam így, érdemes nyitni azok felé, akik látszólag elérhetetlennek tűnnek!

Végezetül Te, aki sikeres művész és író vagy, mit osztanál meg másokkal, hogy mi a sikered titka vagy alappillére?
Robi: Nekem nagyon fontos a jövő. Szeretek innoválni, új ötleteket megvalósítani. És ha ebben érzem jól magam, akkor ezt is kell csinálnom, lemondva azokról a dolgokról, amiket más esetleg sokkal hatékonyabban meg tud csinálni. Hogy az ember ne forgácsolódjon szét, delegálni kell bizonyos feladatokat és bizalmat adni azoknak, akikre rábízzuk ezeket. Mindig arra törekszem, hogy csak olyan feladatokat végezzek, amikben a leghatékonyabb vagyok és ne aprózzam el magam olyan feladatokkal, amikben más hatékony. Ez az egyik kulcs.

A másik kulcs a közönség. Ha nincs közönség, nincs előadás. Sokan követnek, nézik az oldalaimat, érdeklődnek. Vigyázni kell rájuk, de nem szabad átesni a ló másik oldalára. Bárkinek bármilyen közönsége van, szerintem felelős azért, hogy milyenné “neveli” őket. Könnyen bele lehet csúszni abba a hibába, hogy túl mézesmázossá válik az ember, és mindenkinek igazat ad csak azért, hogy mindenki elfogadja és szívecskézze, amit mond. Nálam is vannak határok és fontos az egyensúly: sokat adok, de ebből is élek. Kezelni kell azokat, akik mindig csak kérnek és kihasználják az ember jóhiszeműségét. És adni kell azoknak, akiknél azt érezzük: ez neki nagyon kell. De nagyon észnél kell lenni egy ilyen segítő szerepnél, hogy nehogy a végén Teréz apuvá váljak. Amikor adok, nem várok ellenszolgáltatást. Önzetlenül adom.
Az alappillér: adok, amikor szeretnék, szabadon. Ennyi az egész!

Ha szeretnél többet is megtudni Robiról, jobban megismerni őt és munkáit, ezeken az elérhetőségeken megtalálhatod őt:

 

Jelölve az alábbi díjra:

Kiemelt példamutatás az üzleti világban

 

Kapcsolat

Virágozz és Prosperálj Alapítvány
1165 Budapest, Rezgőfű u. 1.
Tel. 06 70 7761917
E-mail: info@mutassjopeldat.hu

Kampány célja

Divatba hozni az értékeket a társadalomban azáltal, hogy egyre többen állunk ki azon pozitív értékek fontosságáért, melyek a valódi boldogság és sikeresség alapjai.

© 20120. Minden jog fenntartva - Mutass jó példát kampány - Virágozz és Prosperálj Alapítvány - Adatkezelési tájékoztató